Annabell :megjegyzés: A történet két kötetes lesz, vagyis az első a Sakura harca a Sharingan ellen, míg a második Naruto harca a Sharingan ellen.
A FÉLREÉRTÉSEK miatt szeretném megjegyezni, hogy sok bonyodalomra lehet számítani, szóval nem azonnal yaoiként indul a történet. Ez azért van, mert a végkifejlethez az elejétől kell elmesélnem a történetet. Aki ezt NEM érti meg, azt sajnálom. Nem értem miért nem szabad bonyolítani a szálakat. Aki az egyértelmű történeteket kedveli, az olvasson one-shotot. EZ viszont nem az! Aki ezt nem érti meg, kérem, hogy ne adjon azért fél csillagot, mert nem azt kapja azonnal, amit szeretett volna, azt is ki kell várni, ugyanis még közel sem értem a végére. Nagyon megköszönném, ha a jövőben nem történne hasonló eset és az illető kicsit elgondolkozna
Ez nem az a történet, ahol a két szereplő azonnal egymásba zuhan. Ki kell alakulnia a kettejük közt lévő köteléknek és az egymás iránti vonzalomnak. Kérlek titeket végre, értésétek meg...
A sötét helységbe egy árva napsugár se talált utat. Hogy is találhatott volna, hisz egy föld alatti bunkerben volt ez az apró kis lyuk, amit valaki szobának nevezett el.
Falai nyirkosak voltak, hisz kőből és földből álltak. Néhol a közeli fák gyökerei nőtték be a termet. Egyik-másik sarokba elbújt egy-egy bogár, vagy giliszta, ritkán a békák is képesek voltak bejutni, és éjszaka nagy zenebonát csaptak az itt élő férfi legnagyobb örömére.
Ezen a hajnalon is így történt. A hangos kuruttyolás betöltötte az aprócska helységet és olyan érzése volt az embernek, hogy visszhangzik és szinte mindenfelől hallható a hangja. Az ágy enyhén megnyikordult, majd egy hangos nyögés hagyta el a férfi ajkait.
- Chh! Ez hihetetlen!
Lassan és komótosan a hátára fordult, majd kicsit még lassan ugyan, de kézjeleket formált. A brekegést egy alig hallható sziszegés zavarta meg. Az eddig zavaró zaj elhallgatott teljesen. Nemsokára valami a földre esett, de a fáradt férfi újra elfordult és nem foglalkozott többé mi történik körülötte. Újra lehunyta a szemét és megpróbált visszatalálni az álmok birodalmába.
Pár perc múlva már majdnem visszaaludt, de akkor egy hangos fújtatást hallott és egy nyikorgást, hamarosan fájdalmas hörgést és brekegést, majd egyre csendesült a hang, de a motoszkálást továbbra is jól ki lehetett venni a némaságban.
- Ezt nem hiszem el! Nagyon jól tudod, hogy gyűlölöm, ha felébresztenek! - hangja bár rideg volt, mégis jól hallható és félelmetes.
Lassan felült, mert rájött, ha akarna, se tudna már visszaaludni. Bal lábát felhúzta és bal kezét megtámasztotta rajta. Jobbal pedig a szemét dörzsölgette. Sóhajtott egyet, majd lassan lábra állt, odacsoszogott a közeli asztalhoz, amin egy rúd alakú tárgy állt. Ráhelyezte jobb tenyerét, a szobát hamarosan álmos fény töltötte be. Az ágyat, ami inkább egy matrac szerűségre hasonlított, rajta párnával és egy pokróccal, trehányul, összegyűrve hagyta maga mögött. A kis kocka alakú teremből egy ajtónak nem nevezhető nyílás nyílt, ami egy másik, még apróbb terembe vezetett, ahol egy fa dézsa volt, meg egy deszka, amit valaki a falba szúrt, azon állt egy szintén fából faragott tál, amibe tiszta víz volt, bizonyára előző nap este készíthették elő. A toalett helyett pedig egy apró feneketlennek látszó gödör volt a földbe vájva.
A férfi megborzolta fekete sörényét, mely kócos volt és eléggé megviselt, zsírtól fénylett. Ezt az illető is érzékelhette, mert sóhajtott egyet és a fürdő felé indult. Alakja tisztán kivehető volt, ugyanis semmi nem takarta hófehér testét, amit nyugodtan nevezhetnénk tökéletesnek, ha a nyakán nem díszelgett volna egy furcsa, fekete jel. Fehér lábát apró, fekete szőrszálak borították. Hát, igen ez a férfivá válás mellékterméke, hisz ő már nem volt gyerek többé. Feneke apró volt és izmos, ez a testrésze csupasz volt, ahogy mellkasa is. Úgy látszik jó géneket örökölt felmenőitől. Karcsú derekát és enyhén, még természetesen deltás felsőtestét mindig is imádták a lányok, amit később ki is használt, de nem úgy, ahogy mindenki elvárta tőle.
Természetesen együtt is volt a nőkkel, de kizárólag azért, hogy DNS mintát szerezzen tőlük. Általában hajat, de volt, hogy az egy kiszemelt "példány" lakhelyére lopakodott és onnan szerzett pár hajszálat, véres zsebkendőt, ami használható volt. Nem szerette a nőket, ő csak kísérleti alanyoknak tartotta őket, kutatásai számára.
Ha jobban megnézzük bőrét, észrevehetőek voltak rajta enyhén barnás-sárgás foltok, amik arról tanúskodtak, hogy a fiú vagy megütötte magát, vagy megütötték. A szája széle is enyhén sebes volt. Ezeket az edzéseken szerezte mesterétől. Hátba támadták, és ő nem számított rá. Amúgy képességei és ereje meghaladta a tanárjáét, sőt túl is tett rajta, de ütései azért még néha találtak és kellemetlen, általában fájdalmas bőrelváltozásokat okoztak a férfi testén.
A dézsa felé fordította sötét szembogarait, amik erősen csillogtak, feltehetően a fáradtságtól. Tegnap éjjel cserélt benne vizet, így az most friss volt és hűvös. Egyik lábát lassan beleengedte, majd mikor megszokta a hideget, rátámaszkodott, majd másik lábát is átlendítette a falon és lassan beleült. Fogait enyhén összeszorította, akár csak pilláit és teljesen elmerült a hűs folyadékba. Pár percig az alján feküdt, majd mikor az eddig teljesen üres fejében újra gondolatok kezdtek cikázni fénysebességgel, felemelkedett. Nedves haja vállára és szemébe hullott. A gondolatra, hogy egyre inkább kezd testvérére hasonlítani, tekintetében harag csillant, izmai megfeszültek. A szembe lévő tükröt bámulta heves undorral.
Megmosta magát, piszkos haját is, majd kiszállt a dézsából. (szívesen részletezném a folyamatot, de ami késik, nem múlik... by szerki.) Megborzolta sörényét és egy ronggyal megtörölte hófehér testét. A tál mellett egy fésű volt, egy fogkefe és egy hatalmas penge, bár nem volt rá szüksége eddig, hisz arca se volt szőrösebb, mint mellkasa, most mégis hasznát vehette.
Megfésülködött, majd sötét tincseihez emelte az éles tárgyat. Mire kilépett a fürdőből, újra úgy festett, mint fiatalabb korában. Elöl enyhén arcába lógott a haja, míg hátul felállt. A feje tele volt forgóval, valószínűleg ezért nézett ki úgy, ahogy. Felöltözött, majd kinyitotta a vastag és kemény, faajtót. A fáklyák fénye bevilágította az egész folyosót. Vett egy mély levegőt, majd felsóhajtott.
Lassan visszafordult, összecsapta a kezét és a kis gyertya lángja egy csapásra kialudt. Megvakarta a tarkóját, majd unott fejjel elindult a soron. Cipője hangosan kopogott.
Kis idő múlva megállt az egyik ajtó mellett és benyitott. Az ősz hajú férfi az asztalánál ült és írt. Az ő falát mindenhol könyves polcok takarták, tele a legkülönfélébb szerzők, legritkább orvosi szakkönyveivel. Ám társa nem volt egyedül, a szobában az egyik hangninja tartózkodott. Mindketten a belépő, fekete hajúra néztek.
- Pont jókor, mint mindig! - mosolyodott el a szemüveges férfi. - Friss híreket kaptunk.
- Csak nem? - összehúzta a szemöldökét.
- De bizony! Hallgasd csak meg a hírszerzőnket.
Mindketten a maszkos harcos felé néztek.
Ő illedelmesen meghajolt, majd belekezdett a mondandójába.
- Az a lány, akit figyelnem kellett, visszatér otthonába. Jelen pillanatban is oda tart.
- Nagyszerű, végre elkezdhetjük! - a fekete hajú ajkai gonosz mosolyra húzódtak, kezei ökölbe szorultak.
Annyira várta már ezt a percet. Egy éve már, de végre eljött az idő. Felkészültek rá, a rengeteg kutatás megtette a hatását és beszereztek minden szükséges eszközt, ahhoz, hogy megkezdhessék a hatalmas terv végrehajtását. Érezte, ahogy szíve erősen megdobban, vérnyomása az egekbe szökik, az artériája hevesen lüktet, gyorsabban veszi a levegőt, a vérkeringése felgyorsul. Testét elöntötte az izgalom, lábát hidegnek érezte és gyomra megfeszült.
- Mit parancsol? Toborozzak egy csapatot? - ajánlotta határozottan a ninja.
- Nem! - teljesen elmúlt az előbbi varázs, szeme inkább haragos volt, mint boldog. - Ez csak akkor lesz tökéletesen végrehajtva, ha én csinálom. Túl fontos az ügy ahhoz, hogy pár kezdő végezze.
Az említett meghajolt illedelmesen és engedélyt kért a távozásra.
Az ajtó becsukódott, magára hagyva az ezüst hajút és a feketét.
- Ugye tudod, hogy nem lesz egyszerű menet? Még most is azt mondom, hogy nem lesz ez így jó... - aggodalmaskodott a szemüveges.
- Jobb lenne, ha nem szólnál bele. Minden lépést előre kiszámoltam, nem akadályozhat meg senki a tervemben... Még te se. Jobb lenne, ha bölcsen hallgatnál, nehogy pórul járj - ajkai félelmetes mosolyra húzódtak. - Hamarosan eljön a bosszú ideje... Egyszerre leckéztethetem meg azt a szörnyet; a Kyuubit, és persze azt, aki megölte a családomat. Közben, újra feltámaszthatom a klánomat. A terv tökéletes.
Falai nyirkosak voltak, hisz kőből és földből álltak. Néhol a közeli fák gyökerei nőtték be a termet. Egyik-másik sarokba elbújt egy-egy bogár, vagy giliszta, ritkán a békák is képesek voltak bejutni, és éjszaka nagy zenebonát csaptak az itt élő férfi legnagyobb örömére.
Ezen a hajnalon is így történt. A hangos kuruttyolás betöltötte az aprócska helységet és olyan érzése volt az embernek, hogy visszhangzik és szinte mindenfelől hallható a hangja. Az ágy enyhén megnyikordult, majd egy hangos nyögés hagyta el a férfi ajkait.
- Chh! Ez hihetetlen!
Lassan és komótosan a hátára fordult, majd kicsit még lassan ugyan, de kézjeleket formált. A brekegést egy alig hallható sziszegés zavarta meg. Az eddig zavaró zaj elhallgatott teljesen. Nemsokára valami a földre esett, de a fáradt férfi újra elfordult és nem foglalkozott többé mi történik körülötte. Újra lehunyta a szemét és megpróbált visszatalálni az álmok birodalmába.
Pár perc múlva már majdnem visszaaludt, de akkor egy hangos fújtatást hallott és egy nyikorgást, hamarosan fájdalmas hörgést és brekegést, majd egyre csendesült a hang, de a motoszkálást továbbra is jól ki lehetett venni a némaságban.
- Ezt nem hiszem el! Nagyon jól tudod, hogy gyűlölöm, ha felébresztenek! - hangja bár rideg volt, mégis jól hallható és félelmetes.
Lassan felült, mert rájött, ha akarna, se tudna már visszaaludni. Bal lábát felhúzta és bal kezét megtámasztotta rajta. Jobbal pedig a szemét dörzsölgette. Sóhajtott egyet, majd lassan lábra állt, odacsoszogott a közeli asztalhoz, amin egy rúd alakú tárgy állt. Ráhelyezte jobb tenyerét, a szobát hamarosan álmos fény töltötte be. Az ágyat, ami inkább egy matrac szerűségre hasonlított, rajta párnával és egy pokróccal, trehányul, összegyűrve hagyta maga mögött. A kis kocka alakú teremből egy ajtónak nem nevezhető nyílás nyílt, ami egy másik, még apróbb terembe vezetett, ahol egy fa dézsa volt, meg egy deszka, amit valaki a falba szúrt, azon állt egy szintén fából faragott tál, amibe tiszta víz volt, bizonyára előző nap este készíthették elő. A toalett helyett pedig egy apró feneketlennek látszó gödör volt a földbe vájva.
A férfi megborzolta fekete sörényét, mely kócos volt és eléggé megviselt, zsírtól fénylett. Ezt az illető is érzékelhette, mert sóhajtott egyet és a fürdő felé indult. Alakja tisztán kivehető volt, ugyanis semmi nem takarta hófehér testét, amit nyugodtan nevezhetnénk tökéletesnek, ha a nyakán nem díszelgett volna egy furcsa, fekete jel. Fehér lábát apró, fekete szőrszálak borították. Hát, igen ez a férfivá válás mellékterméke, hisz ő már nem volt gyerek többé. Feneke apró volt és izmos, ez a testrésze csupasz volt, ahogy mellkasa is. Úgy látszik jó géneket örökölt felmenőitől. Karcsú derekát és enyhén, még természetesen deltás felsőtestét mindig is imádták a lányok, amit később ki is használt, de nem úgy, ahogy mindenki elvárta tőle.
Természetesen együtt is volt a nőkkel, de kizárólag azért, hogy DNS mintát szerezzen tőlük. Általában hajat, de volt, hogy az egy kiszemelt "példány" lakhelyére lopakodott és onnan szerzett pár hajszálat, véres zsebkendőt, ami használható volt. Nem szerette a nőket, ő csak kísérleti alanyoknak tartotta őket, kutatásai számára.
Ha jobban megnézzük bőrét, észrevehetőek voltak rajta enyhén barnás-sárgás foltok, amik arról tanúskodtak, hogy a fiú vagy megütötte magát, vagy megütötték. A szája széle is enyhén sebes volt. Ezeket az edzéseken szerezte mesterétől. Hátba támadták, és ő nem számított rá. Amúgy képességei és ereje meghaladta a tanárjáét, sőt túl is tett rajta, de ütései azért még néha találtak és kellemetlen, általában fájdalmas bőrelváltozásokat okoztak a férfi testén.
A dézsa felé fordította sötét szembogarait, amik erősen csillogtak, feltehetően a fáradtságtól. Tegnap éjjel cserélt benne vizet, így az most friss volt és hűvös. Egyik lábát lassan beleengedte, majd mikor megszokta a hideget, rátámaszkodott, majd másik lábát is átlendítette a falon és lassan beleült. Fogait enyhén összeszorította, akár csak pilláit és teljesen elmerült a hűs folyadékba. Pár percig az alján feküdt, majd mikor az eddig teljesen üres fejében újra gondolatok kezdtek cikázni fénysebességgel, felemelkedett. Nedves haja vállára és szemébe hullott. A gondolatra, hogy egyre inkább kezd testvérére hasonlítani, tekintetében harag csillant, izmai megfeszültek. A szembe lévő tükröt bámulta heves undorral.
Megmosta magát, piszkos haját is, majd kiszállt a dézsából. (szívesen részletezném a folyamatot, de ami késik, nem múlik... by szerki.) Megborzolta sörényét és egy ronggyal megtörölte hófehér testét. A tál mellett egy fésű volt, egy fogkefe és egy hatalmas penge, bár nem volt rá szüksége eddig, hisz arca se volt szőrösebb, mint mellkasa, most mégis hasznát vehette.
Megfésülködött, majd sötét tincseihez emelte az éles tárgyat. Mire kilépett a fürdőből, újra úgy festett, mint fiatalabb korában. Elöl enyhén arcába lógott a haja, míg hátul felállt. A feje tele volt forgóval, valószínűleg ezért nézett ki úgy, ahogy. Felöltözött, majd kinyitotta a vastag és kemény, faajtót. A fáklyák fénye bevilágította az egész folyosót. Vett egy mély levegőt, majd felsóhajtott.
Lassan visszafordult, összecsapta a kezét és a kis gyertya lángja egy csapásra kialudt. Megvakarta a tarkóját, majd unott fejjel elindult a soron. Cipője hangosan kopogott.
Kis idő múlva megállt az egyik ajtó mellett és benyitott. Az ősz hajú férfi az asztalánál ült és írt. Az ő falát mindenhol könyves polcok takarták, tele a legkülönfélébb szerzők, legritkább orvosi szakkönyveivel. Ám társa nem volt egyedül, a szobában az egyik hangninja tartózkodott. Mindketten a belépő, fekete hajúra néztek.
- Pont jókor, mint mindig! - mosolyodott el a szemüveges férfi. - Friss híreket kaptunk.
- Csak nem? - összehúzta a szemöldökét.
- De bizony! Hallgasd csak meg a hírszerzőnket.
Mindketten a maszkos harcos felé néztek.
Ő illedelmesen meghajolt, majd belekezdett a mondandójába.
- Az a lány, akit figyelnem kellett, visszatér otthonába. Jelen pillanatban is oda tart.
- Nagyszerű, végre elkezdhetjük! - a fekete hajú ajkai gonosz mosolyra húzódtak, kezei ökölbe szorultak.
Annyira várta már ezt a percet. Egy éve már, de végre eljött az idő. Felkészültek rá, a rengeteg kutatás megtette a hatását és beszereztek minden szükséges eszközt, ahhoz, hogy megkezdhessék a hatalmas terv végrehajtását. Érezte, ahogy szíve erősen megdobban, vérnyomása az egekbe szökik, az artériája hevesen lüktet, gyorsabban veszi a levegőt, a vérkeringése felgyorsul. Testét elöntötte az izgalom, lábát hidegnek érezte és gyomra megfeszült.
- Mit parancsol? Toborozzak egy csapatot? - ajánlotta határozottan a ninja.
- Nem! - teljesen elmúlt az előbbi varázs, szeme inkább haragos volt, mint boldog. - Ez csak akkor lesz tökéletesen végrehajtva, ha én csinálom. Túl fontos az ügy ahhoz, hogy pár kezdő végezze.
Az említett meghajolt illedelmesen és engedélyt kért a távozásra.
Az ajtó becsukódott, magára hagyva az ezüst hajút és a feketét.
- Ugye tudod, hogy nem lesz egyszerű menet? Még most is azt mondom, hogy nem lesz ez így jó... - aggodalmaskodott a szemüveges.
- Jobb lenne, ha nem szólnál bele. Minden lépést előre kiszámoltam, nem akadályozhat meg senki a tervemben... Még te se. Jobb lenne, ha bölcsen hallgatnál, nehogy pórul járj - ajkai félelmetes mosolyra húzódtak. - Hamarosan eljön a bosszú ideje... Egyszerre leckéztethetem meg azt a szörnyet; a Kyuubit, és persze azt, aki megölte a családomat. Közben, újra feltámaszthatom a klánomat. A terv tökéletes.