Leírás:Egy új diák érkezik a Halálisten Akadémiára, méghozzá nem is akárki: Nakeine Albarn, Maka féltestvére, akiről az utóbbi még csak nem is tudott. Miután kellő képpen leüvölti az apját, megpróbál összeismerkedni a szintén Kaszamester rokonával és Lighttal, annak fegyverével.
Maka elvárásaival ellenben a lány nem bunkó, nem nagyképű, még csak nem is felvágós: egy csendes, szerény és visszahúzódó személy, aki viszont robban, ha valaki a barátaira emeli a kezét. Miután jobban megismerik egymást, lassan kezdik úgy érezni, nem csak féltestvérek, hanem mindig is együtt voltak.
Azonban Nakeinek nem csak azzal kell megbirkóznia, hogy belerázódjon az iskolai rendbe és barátokat találjon, hanem pár sokkal nagyobb bökkenővel is: beleszeret Kidbe, Halálisten mester fiába, aki viszont láthatóan barátságon kívül semmit nem mutat felé. Hamarosan viszont kialakul a csapatban egy olyan szerelmi négyszög, aminek nagy valószínűséggel Nakei fogja meginni a levét.
Mikor pedig a Démonisten is feltámad, fény derül egy olyan sötét átokra, aminek eltörlése valószínűleg Nakeine életébe fog kerülni...
Miért éppen ő az, akire annyira szüksége van a Démonistennek?
1.rész: Az új diák-érkezik a féltestvér
Megálltam a hatalmas lépcső alján, majd felnéztem az előttem tornyosuló, óriási épületre. Szóval ez lenne... végre itt vagyok.
A Halálisten Fegyvermester Akadémia.... végre ide is eljutottam.
- Hé, Light!- pillantottam a mellettem álló, vörös hajú, zöld szemű srácra- Mit szólsz ehhez?
- Nem egy lepukkant putri hírében áll, szal' ez volt a minimum elvárásom. Menjünk!- mondta közömbösen, és elindult az épület felé.
Odabent máris hatalmas tömeg fogadott minket. Bármerre néztem, mindenfelé diákokat láttam, akik fel-alá rohangásztak, és valakit rángattak maguk mögött-gondolom a társaik.
- Á, legyetek üdvözölve!
A hang hallatán mind a ketten oldalra fordultunk. Egy fura, koponyafejű, fekete ruhás alak állt előttünk.
- Én vagyok Halálisten Mester. Te vagy ugye Nakeine, igaz?
- Ühüm- bólintottam- örvendek, Halálisten Mester.
- Szintúgy.
- Hé, én levegő vagyok?- horkant felé mellettem Light.
- Ó, dehogy!- legyezett a Halálisten.
- Ne is figyeljen rá, mindig is feltűnési viszketegségben szenvedett- vontam vállat.
- Nakei...- sziszegte.
- Azért Spiritről sem gondoltam volna... nem kis meglepetés vagy- méregetett a férfi.
- Hova kell mennem?- kérdeztem.
- Nos, lássuk csak... hamarosan kezdődik az első óra, úgyhogy a tanteremben a helyed.
- Akkor viszont látásra- hajoltam meg, de Light nem akart, ezért hátba vágtam, és így kicsit előre dőlt.
- Remélem, jól fogsz szórakozni!- kiáltott utánam a Halálisten.
- Nakei, az idegeimre mész!- morogta Light- Egyáltalán mióta vagy te a főnök? Én vagyok a férfi!
- Ha egy magadfajta ,,fejjel megyek a falnak'' típusú személy lenne a vezér, soha nem sikerült volna összegyűjtenünk 98 lelket! Örülj neki, hogy már csak egy van hátra, meg egy boszorkány!- mosolyogtam.
- Pf... egyáltalán biztos, hogy itt van a nővéred?- kérdezte.
- Teljességgel- bólintottam- Meg apa is... már amennyiben egy ilyet annak lehet nevezni-forgattam a szemem.
- Te, most jut eszembe!- állt meg Light- Nem felejtettél el megkérdezni valamit az öregtől?
- Mit?- fékeztem le szintúgy, majd a fejemre csaptam- A francba bele! Nem kérdeztem meg, merre kell menni!
- Lehetetlen vagy...- sóhajtotta.
- Pont te beszélsz?- kérdeztem dühösen- Kérdezzünk meg valakit...- azzal körbenéztem.
A szemem elsőnek egy fekete hajú fiún akadt meg, akit 2 lánnyal sétált a közelben.
Végül is, nem lehet baj belőle, ha megkérdezem, tudna e segíteni...
- Izé... sziasztok!- siettem melléjük- Egy új technikus. Nem tudnátok megmondani, merre van a tanterem?
Mindegyikük felém fordult. A fekete hajú fiú alaposan végig mért, majd hirtelen megragadta a karom, azt, amelyiken 3 karlánc függött.
- Hé!- horkant fel Light- Azonnal ereszd el!
Kicsit se hidaltam le, amikor lehúzta az egyik arany égszert, és feltette a másik kezemre, amelyiken csak egy volt.
- Máris szimmetrikus!- mondta az állát fogva, mire padlót fogtam, és a társam is- Tényleg, mit is kérdeztél?
- Meg tudnátok mondani, merre van a tanterem?- tápászkodtam fel- Új vagyok itt, mint mondtam, és nem igen ismerem a járást...
De megint nem válaszolt. Újra végignézett rajtam, mire Light is mellém lépett.
- Mi az, Kid?- kérdezte a magasabbik, szőkés barna hajú lány.
- Milyen csodásan szimmetrikus! Ritka rajtam kívül az ilyen ember! Az öltözködése, az egész teste!- hirtelen megfogta a melleim- Még ezek is egyformák!
- Tudod kit taperolj, haver!- csaptam pofán, mire nekiszállt a falnak- Te nevezed magad szimmetrikusnak?! Mégis mi az a 3 csík akkor a hajadban?
- Egy utolsó senki vagyok! Egy aszimmetrikus, semmirekellő disznó!- úgy tűnt, teljesen magába roskadt-ki érti, mi olyan nagy dolog ezen- nekem és Lightnak pedig lecsordult egy vízcsepp a fejünkön.
- Ugyan, Kid!- termett mellette vigyorogva a rövid hajú lány.
- Mit neked 3 csík a hajadban, hisz te leszel a következő halálisten! Ez igazán semmiség!- bizonygatta a másik.
- Komolyan?- kérdezte érzelgősen a srác, ahogy felemelte a fejét- Szóval akkor nem vagyok egy senki?
- Nem hát!- kiáltotta a rövid hajú.
- Köszönöm!- derült fel azonnal a srác, de ahogy felnézett a két előtte ülő lányra, elordította magát- A ti melleitek mért nem lehetnek egyformák?!
- Bocsásd meg nekem, hogy kisebbek a melleim, mint a húgomé!- kiáltotta le a fejét a nagyobbik - Gyertek, mi is órára megyünk, megmutatjuk nektek az utat- fordult felénk.
- Köszi- mosolyogtam.
- Mellesleg, hogy is hívnak?- pillantott le rám.
- Nakeine vagyok, ő pedig a társam, Light.
- Én Elizabeth Thomson vagyok, ő pedig a húgom, Patricia. Szólíts csak nyugodtan Liznek- mosolygott.
- Engem meg Pattynek!- ugrált a másik lány, aki láthatóan egy igazi hiperaktív személyiség volt.
- Death the Kid- mondta a fekete hajú srác.
- Tényleg, a lányok az előbb azt mondták, te leszel a következő halálisten. Hogy van ez?
- Halálisten Mester az apám- mondta büszkén vigyorogva.
Ők... apja és fia?- gondoltam, ahogy megpróbáltam elképzelni a kettőt egymás mellett... nem ment valami könnyen. Ez esetben az alma elég messze esett a fájától.
- É-értem... Liz, te és Patty fegyverek vagytok?- váltottam témát.
- Ikerpisztolyok- bólintott.
- Miért vagytok ketten?
- Hogy tökéletes legyen a szimmetria!- jelentette be Kid.
- De hisz így kétszer annyi lelket kell gyűjtened, mint például nekem- vontam fel a szemöldököm.
- Az én életem akkor szép, ha minden szimmetrikus körülöttem! Fegyver alakban pedig, nem mint így, ők tök egyformák- morogta.
- Te milyen technikus vagy?- kérdezte Patty.
- Kaszamester- mosolyogtam.
- Mi? Azt meg hogyan?- pislogott Kid is.
- A mostani Halálkasza az apám... ha lehet annak nevezni- fintorogtam.
- Hisz ő Maka apja!- grimaszolt Liz.
- Maka? Így hívják akkor a nővérem?- kérdeztem izgatottan.
- I-igen, de hogyan...
- Spirit mindig is szeretett a nők után koslatni, apám is mesélte. Én ezen annyira nem is csodálkozom- lohadt le Kid kezdeti érdeklődése.
- Ez már akkor is szemétség, nem?- tette csípőre a kezét Liz.
- Nakei már megszokta- válaszolta Light- Különben is, nincs szüksége egy idióta faterra, ha egy olyan király csávó van vele, mint én!
- Az egoistaság csúcsa vagy- mondtam- Bár az tényleg igaz, hogy te is itt vagy apa helyett, egyik hülye helyettesíti a másikat...
- Ne kezd megint, oké?!- morogta.
- Nem kell durcizni!- nevettem- Csak vicceltem!
- Egyszer úgy elverlek...- szorította ökölbe a kezét.
- Mindig ezt mondod, de tudom, hogy egy lányt sem bánatnál!- biccentettem.
- Meg is érkeztünk- állt meg a technikus, és én is oldalra néztem.
Egy hatalmas terem volt ott. A padok félkörívben terítették be a helyet, középen pedig egy innen kicsinek tűnő asztal állt. De ahogy egyre lejjebb értünk, már egész nagynak tűnt.
Más ismerősök híján Lizék mellé ültünk le.
Ahogy telt az idő, egyre jobban el lehetett velük beszélgetni, nem is voltak annyira vészesek, sőt: a maguk módján mind a hárman szimpatikusak voltak.
Végre valahára bejött a tanár, én pedig figyelmesen végigmértem.
Rémisztő kinézete volt: kábé mint egy zombi, a teste mindenhol összevarrva... a hideg futkosott tőle a hátamon.
- Jó reggelt!- intette- Mint tudjátok, ma két új osztálytársatok érkezett. Az említettek lefáradnának?
Kimásztam a srácok mögött, hogy lesétáljak a lépcsőn.
Light egyszerűbb megoldást választott: felugrott a padra, majd elrugaszkodott, és pontosan a férfitől 10 centire landolt.
- Freanken Stein vagyok. Mutatkozzatok be, kérlek!- gördült arrébb a tanár a székkel.
- Izé... Én Nakeine vagyok, örvendek.
- Nyugodtan mondd ki a teljes neved, nem fog kiborulni az osztály- szólt közbe Stein.
- Oké... Nakeine Albarn vagyok.
A 3 ismerősömön kívül mindenki felhördült, és egy személyre pillantottak. Az én szemem is követte őket, és egy döbbent, zöld szempárral futottak össze.
A lány úgy velem egy magas lehetett, legalábbis ülésből ítélve. A szőkés haját copfba fogta, pont úgy, mint én, ami kísérteties érzést keltett bennem.
- Azt ne mondd, hogy a féltestvérem vagy!- kiáltotta.
- Te vagy Maka?- pislogtam.
- Igen, de...
- Ez esetben igen! Örülök, hogy végre személyesen is találkozhattam veled- mosolyogtam.
- Apa.... megölöm!- ordította, ahogy felállt- Tanár úr, kérem, most azonnal beszélnem kell az apámmal!
- Várd meg az óra végét Maka, én se akarok lemaradni róla- mondta a pasas.
- Komolyan rokonok vagytok?- kérdezte a mellette ülő, fehér hajú srác- Arcotokon kívül, meg hogy hogy hordjátok a hajatok, semmiben nem hasonlítotok. Főleg nem a méreteitekben.
- Pofa be, seggfej!- kiáltotta a féltestvérem idegesen.
- Itt van Black Star!- ordította hirtelen valaki, ami annyira váratlanul ért, hogy megugrottam tőle- A föld és az ég legnagyobb király! Aki minden Istent felülmúl hatalmával!
Körbe fordultam a teremben, és egy padon álló, ég-akarom mondani plafon-felé mutató sráccal találtam szembe magam. Kék haja az felfelé meredezett, a mellette ülő lány pedig sóhajtva a fejéhez csapta a kezét.
- Mekkora egy idióta...- morogta mellettem Light- És te engem nevezel feltűnési viszketegségesnek?
- Visszaszívtam- mondtam gyorsan.
- Black Star, kérlek, ez olyan megalázó!- próbálta lenyugtatni a társa.
- Ne zavarj, Tsubaki! Éppen a tökéletes bemutatkozásomat akarom véghez vinni!
- Az iskola hülyéje felfedte kilétét- mondta somolyogva Kid.
- Hogy mit mondtál?! Szétverjem a segged te elkényeztetett szimmetriamániás?!- üvöltötte.
- Black Star, fejezd be, óra van, ha nem zavar!- szólta le Stein is.
- Egyáltalán nem zavar!
- Miért is kérdeztem meg?- sóhajtotta- Ülj le!
- De még nem mondtam végig a szövegem!
- És szerinted kit érdekel?- kérdezte Light, ahogy zsebre vágta a kezeit.
- Mi van, új fiú, ilyen tökösnek képzeled magad?!
- Bármikor leverlek- vont vállat Light.
- Komolyan?! Akkor csapjunk össze itt és most! Tsubaki!
- Nem!- jelentette ki a lány.
- Most már befejezni!- nyomatékosította a szavakat a tanárúr, mire Black Star végre levágta magát az ülőhelyére.
- Óra végén szétverem a pofád!- mondta Lightnak, aki csak megmosolyogta a dolgot.
- Álmodj!
- Nakeine, folytasd csak a bemutatkozást!
- Izé... oké... Kaszamester vagyok, és eddig 78 lelket sikerül összegyűjtenünk. Azt hiszem, ennyi.
- És te?- nézett a társamra.
- Light Force vagyok, Nakei társa- mosolygott- Utálom a nagyszájú pancserokat- észrevehetően Black Starra nézett, mikor ezt mondta.
- Szétverem...!- állt fel az említett újra, de Tsubaki-asszem így hívják-visszahúzta őt.
- Nyugodj meg, kérlek!- mondta közben.
- Rendben, mielőtt még jobban elfajulna ez köszöntő, fáradjatok vissza a helyetekre- intett a tanár.
Light most se totojázott, nagyot ugrott, rá a padunk tetejére, majd lehuppant.
Mikor nekem is sikerült bemásznom, elővettem egy papírt, és hobbimnak engedve rajzolgatni kezdtem.
- Rendben, akkor ma boncolni fogunk!- mondta, mire döbbenten meredtem rá.
- Ne már, megint?!- horkant fel az egész osztály.
Sóhajtottam, majd folytattam a művem.
- Mit működsz?- kérdezte Kid, ahogy átnézett a papírra.
- Szerinted? Rajzolok...- hirtelen elvette a kezemből a papírt meg a ceruzát- Mi van?
- Ez így nem jó! Ennek a fejnek nem szimmetrikus a szemöldöke!- közölte.
Aztán egy mérőszalagot vett elő. Először nem tudtam, mire akarja használni, de amikor rátette a papírra, az asztalba fejeltem.
- Nézzük csak... így máris más!- mondta egy kis radírozás után- De a szemei sincsenek egy magasságban.
- Visszaadnád végre a rajzom?- kérdeztem 5 perc után- Szeretném még ebben az évben befejezni.
- Addig nem, amíg nem lesz tökéletesen szimmetrikus! Zavarja a szemem!- rám se nézett, amikor ezt mondta, meredten bámulta a mérőszalagot.
- Soha nem változik- mosolygott Patty.
Úgy 10 perc is eltelhetett, és már éppen teljesen lemondtam róla, hogy ebben az életben visszakapom a papírt, amikor mégis elém tolta.
- Kösz- mondtam, majd újra nekiláttam.
Ez szerintem milliméterekre kimérte, hogy hogy álljon a nő szeme, mert ilyen pontosságot még soha nem láttam. Az az egy viszont tény, hogy legalább, mindegy, milyen szimmetriamániás, nagyon jól rajzol.
Éppen a cipőjét rajzoltam volna, amikor Kid megint kitépte a lapot meg a rajzeszközt az ujjaim közül.
- Megint mi van?!- kérdeztem idegesen, de aránylag halkan.
- A vállai nincsenek egy magasságban, és az ujjai sem- közölte higgadtan.
- Istenem, miért büntetsz...- suttogtam, ahogy összefont, padon lévő karjaimba fúrtam a fejem.
Ezúttal nem kapta vissza a rajzom, mielőtt vége lett volna az órának.
- Kész vagy már?- kérdeztem, amikor elindult az osztály kifelé.
- Még mindig nem egyforma a két felkarja...- morogta- Ezt nem hiszem el!
- Ez esetben közöld velem, ha valaha elkészülsz- sóhajtottam.
- Menjünk, Nakei, a szállásunkat és ellenőrizni kéne- mondta Light, a padokon kívülről.
- Előbb kíváncsi vagyok az apámra. Kövessük Makat!- mondtam, ahogy kibújtam Kid mögött.
- MÉGIS HOGY ÉRTED? HOGY TE NEM IS TUDTÁL RÓLA?!- ordította Maka.
Könnyű volt követni a hangját, olyan hangos volt.
Csakhamar egy különös szobába lyukadtunk ki. Azonnal megpillantottam Halálisten Mestert, a fehér hajú fiút, meg nővérem, amint éppen egy vörös hajú fazonnak kiabált.
- Én komolyan nem tudtam róla!- mentegetőzött.
Ekkor szúrt ki engem a féltesóm, elém rohant, durván megragadta a karom, és maga elé állított.
- Róla nem tudtál?!
- Szia...- integettem.
- Ki ez a lány egyáltalán?- kérdezte.
Hú... behúzok neki, de olyat, hogy örökre a padlón marad!- gondoltam, ahogy ökölbe szorítottam a kezem.
- Ha-ha tényleg a lányom is lenne, pedig nem az, miért jött volna ide?
- Talán azért, mert anya meghalt!- kiáltottam idegesen.
Erre Maka elengedett, és a társa is furán nézett rám.
- Ááááá!- ordította Spirit- Selena meghalt?!
- Igen!- mondtam, és próbáltam elfojtani a könnyeim- 3 hónappal ezelőtt! Azért jöttem ide az akadémiára, hogy a neki tett ígéretem szerint Halálkaszává változtassam Lightot!
- Az nem lehet! Selena!
Maka hirtelen a semmiből egy könyvvel, amit halvány lila gőzöm nincs, hogy honnan szedett, lesújtott a fejére, de úgy, hogy az a földbe fúródott.
- Tudtam, hogy sokszor megcsaltad anyát, de ez akkor is... ez akkor is... gyűlöllek!- kiáltotta Maka- Soul, Nakeine, gyerünk!
Azzal dühösen, ökölbe szorított kezekkel kirobogott az ajtón, mi pedig követtük.
- Komolyan meghalt a muterod?- kérdezte közben Soul.
- Igen, tüdőbetegségben- sóhajtottam- Mindig is mondta, hogy az apám nem normális, de enyhe túlzás volt! Ami pedig a legrosszabb... Most biztos Maka is gyűlöl engem.
- Nem hinném. Nem te tehetsz róla, amit az apja elkövetett. Egy idő után majd lehiggad, és akkor lehet vele beszélni.
- Ühüm- bólintottam, majd elértük Lightot.
- Nah, én akkor húztam is! Csá!- intett Soul, és a másik irányba indult.
- Nyugi, te is kihevered egy idő után- tette a vállamra a kezét Light.
- Kösz...- suttogtam- És még azt a nyamvadt rajzot sem kaptam vissza! Mit baszakodik már vele ennyi ideig Kid, az isten szerelmére?!
- Szóval itt vagy, piperkőc!- a kiáltás hallatán felsikítottam ijedtemben, majd gyorsan megfordultam.
Black Star állt mögöttük, és szemeivel szinte felnyársalta a partnerem.
- Még nem rendeztük le a megbeszélteket!- mutogatott- Ma reggel több figyelmet kaptál, mint én! Ha leverlek, akkor az egész iskola rólam fog beszélni! Készülj, mert itt jön a hatalmasságom! Ha még most hajbókolni kezdesz előttem, talán megkímélem az életed- mosolygott büszkén, a mellette álló lány pedig felsóhajtott a fejét csóválva.
- Mekkora pofája van már ennek a fatökűnek?- kérdezte morogva Light- Gyerünk, Nakei, verjük szét azt a formátlan seggét!
- Hogy mit mondtál?!- ordította a szóban forgó testrész gazdája- Egymilliószor jobban nézek ki mint te! Tsubaki! Ez már vérért kiált! Láncos sarló mód!
- Istenem, miért keveredek én mindig ilyen helyzetekbe?- sóhajtotta a lány, majd pillanatokkal később a srác kezében termett.
- Kezdjük! Nakei, veled semmi bajom, de azt a srácot laposra fogom verni!
- Csak, hogy tudd, nem ajánlott minket alábecsülni- mondtam- Másrészt rendezzük ezt le akkor már az udvaron. Ott eleve több a hely.
- Ch! Állok elébe! Olyan verést kaptok, hogy még egymásra sem fogtok ráismerni!
Atyám, mi lesz ebből?- sóhajtottam magamban.
Végül is, egy kis edzés soha nem árt...vágjunk bele!
Megálltam a hatalmas lépcső alján, majd felnéztem az előttem tornyosuló, óriási épületre. Szóval ez lenne... végre itt vagyok.
A Halálisten Fegyvermester Akadémia.... végre ide is eljutottam.
- Hé, Light!- pillantottam a mellettem álló, vörös hajú, zöld szemű srácra- Mit szólsz ehhez?
- Nem egy lepukkant putri hírében áll, szal' ez volt a minimum elvárásom. Menjünk!- mondta közömbösen, és elindult az épület felé.
Odabent máris hatalmas tömeg fogadott minket. Bármerre néztem, mindenfelé diákokat láttam, akik fel-alá rohangásztak, és valakit rángattak maguk mögött-gondolom a társaik.
- Á, legyetek üdvözölve!
A hang hallatán mind a ketten oldalra fordultunk. Egy fura, koponyafejű, fekete ruhás alak állt előttünk.
- Én vagyok Halálisten Mester. Te vagy ugye Nakeine, igaz?
- Ühüm- bólintottam- örvendek, Halálisten Mester.
- Szintúgy.
- Hé, én levegő vagyok?- horkant felé mellettem Light.
- Ó, dehogy!- legyezett a Halálisten.
- Ne is figyeljen rá, mindig is feltűnési viszketegségben szenvedett- vontam vállat.
- Nakei...- sziszegte.
- Azért Spiritről sem gondoltam volna... nem kis meglepetés vagy- méregetett a férfi.
- Hova kell mennem?- kérdeztem.
- Nos, lássuk csak... hamarosan kezdődik az első óra, úgyhogy a tanteremben a helyed.
- Akkor viszont látásra- hajoltam meg, de Light nem akart, ezért hátba vágtam, és így kicsit előre dőlt.
- Remélem, jól fogsz szórakozni!- kiáltott utánam a Halálisten.
- Nakei, az idegeimre mész!- morogta Light- Egyáltalán mióta vagy te a főnök? Én vagyok a férfi!
- Ha egy magadfajta ,,fejjel megyek a falnak'' típusú személy lenne a vezér, soha nem sikerült volna összegyűjtenünk 98 lelket! Örülj neki, hogy már csak egy van hátra, meg egy boszorkány!- mosolyogtam.
- Pf... egyáltalán biztos, hogy itt van a nővéred?- kérdezte.
- Teljességgel- bólintottam- Meg apa is... már amennyiben egy ilyet annak lehet nevezni-forgattam a szemem.
- Te, most jut eszembe!- állt meg Light- Nem felejtettél el megkérdezni valamit az öregtől?
- Mit?- fékeztem le szintúgy, majd a fejemre csaptam- A francba bele! Nem kérdeztem meg, merre kell menni!
- Lehetetlen vagy...- sóhajtotta.
- Pont te beszélsz?- kérdeztem dühösen- Kérdezzünk meg valakit...- azzal körbenéztem.
A szemem elsőnek egy fekete hajú fiún akadt meg, akit 2 lánnyal sétált a közelben.
Végül is, nem lehet baj belőle, ha megkérdezem, tudna e segíteni...
- Izé... sziasztok!- siettem melléjük- Egy új technikus. Nem tudnátok megmondani, merre van a tanterem?
Mindegyikük felém fordult. A fekete hajú fiú alaposan végig mért, majd hirtelen megragadta a karom, azt, amelyiken 3 karlánc függött.
- Hé!- horkant fel Light- Azonnal ereszd el!
Kicsit se hidaltam le, amikor lehúzta az egyik arany égszert, és feltette a másik kezemre, amelyiken csak egy volt.
- Máris szimmetrikus!- mondta az állát fogva, mire padlót fogtam, és a társam is- Tényleg, mit is kérdeztél?
- Meg tudnátok mondani, merre van a tanterem?- tápászkodtam fel- Új vagyok itt, mint mondtam, és nem igen ismerem a járást...
De megint nem válaszolt. Újra végignézett rajtam, mire Light is mellém lépett.
- Mi az, Kid?- kérdezte a magasabbik, szőkés barna hajú lány.
- Milyen csodásan szimmetrikus! Ritka rajtam kívül az ilyen ember! Az öltözködése, az egész teste!- hirtelen megfogta a melleim- Még ezek is egyformák!
- Tudod kit taperolj, haver!- csaptam pofán, mire nekiszállt a falnak- Te nevezed magad szimmetrikusnak?! Mégis mi az a 3 csík akkor a hajadban?
- Egy utolsó senki vagyok! Egy aszimmetrikus, semmirekellő disznó!- úgy tűnt, teljesen magába roskadt-ki érti, mi olyan nagy dolog ezen- nekem és Lightnak pedig lecsordult egy vízcsepp a fejünkön.
- Ugyan, Kid!- termett mellette vigyorogva a rövid hajú lány.
- Mit neked 3 csík a hajadban, hisz te leszel a következő halálisten! Ez igazán semmiség!- bizonygatta a másik.
- Komolyan?- kérdezte érzelgősen a srác, ahogy felemelte a fejét- Szóval akkor nem vagyok egy senki?
- Nem hát!- kiáltotta a rövid hajú.
- Köszönöm!- derült fel azonnal a srác, de ahogy felnézett a két előtte ülő lányra, elordította magát- A ti melleitek mért nem lehetnek egyformák?!
- Bocsásd meg nekem, hogy kisebbek a melleim, mint a húgomé!- kiáltotta le a fejét a nagyobbik - Gyertek, mi is órára megyünk, megmutatjuk nektek az utat- fordult felénk.
- Köszi- mosolyogtam.
- Mellesleg, hogy is hívnak?- pillantott le rám.
- Nakeine vagyok, ő pedig a társam, Light.
- Én Elizabeth Thomson vagyok, ő pedig a húgom, Patricia. Szólíts csak nyugodtan Liznek- mosolygott.
- Engem meg Pattynek!- ugrált a másik lány, aki láthatóan egy igazi hiperaktív személyiség volt.
- Death the Kid- mondta a fekete hajú srác.
- Tényleg, a lányok az előbb azt mondták, te leszel a következő halálisten. Hogy van ez?
- Halálisten Mester az apám- mondta büszkén vigyorogva.
Ők... apja és fia?- gondoltam, ahogy megpróbáltam elképzelni a kettőt egymás mellett... nem ment valami könnyen. Ez esetben az alma elég messze esett a fájától.
- É-értem... Liz, te és Patty fegyverek vagytok?- váltottam témát.
- Ikerpisztolyok- bólintott.
- Miért vagytok ketten?
- Hogy tökéletes legyen a szimmetria!- jelentette be Kid.
- De hisz így kétszer annyi lelket kell gyűjtened, mint például nekem- vontam fel a szemöldököm.
- Az én életem akkor szép, ha minden szimmetrikus körülöttem! Fegyver alakban pedig, nem mint így, ők tök egyformák- morogta.
- Te milyen technikus vagy?- kérdezte Patty.
- Kaszamester- mosolyogtam.
- Mi? Azt meg hogyan?- pislogott Kid is.
- A mostani Halálkasza az apám... ha lehet annak nevezni- fintorogtam.
- Hisz ő Maka apja!- grimaszolt Liz.
- Maka? Így hívják akkor a nővérem?- kérdeztem izgatottan.
- I-igen, de hogyan...
- Spirit mindig is szeretett a nők után koslatni, apám is mesélte. Én ezen annyira nem is csodálkozom- lohadt le Kid kezdeti érdeklődése.
- Ez már akkor is szemétség, nem?- tette csípőre a kezét Liz.
- Nakei már megszokta- válaszolta Light- Különben is, nincs szüksége egy idióta faterra, ha egy olyan király csávó van vele, mint én!
- Az egoistaság csúcsa vagy- mondtam- Bár az tényleg igaz, hogy te is itt vagy apa helyett, egyik hülye helyettesíti a másikat...
- Ne kezd megint, oké?!- morogta.
- Nem kell durcizni!- nevettem- Csak vicceltem!
- Egyszer úgy elverlek...- szorította ökölbe a kezét.
- Mindig ezt mondod, de tudom, hogy egy lányt sem bánatnál!- biccentettem.
- Meg is érkeztünk- állt meg a technikus, és én is oldalra néztem.
Egy hatalmas terem volt ott. A padok félkörívben terítették be a helyet, középen pedig egy innen kicsinek tűnő asztal állt. De ahogy egyre lejjebb értünk, már egész nagynak tűnt.
Más ismerősök híján Lizék mellé ültünk le.
Ahogy telt az idő, egyre jobban el lehetett velük beszélgetni, nem is voltak annyira vészesek, sőt: a maguk módján mind a hárman szimpatikusak voltak.
Végre valahára bejött a tanár, én pedig figyelmesen végigmértem.
Rémisztő kinézete volt: kábé mint egy zombi, a teste mindenhol összevarrva... a hideg futkosott tőle a hátamon.
- Jó reggelt!- intette- Mint tudjátok, ma két új osztálytársatok érkezett. Az említettek lefáradnának?
Kimásztam a srácok mögött, hogy lesétáljak a lépcsőn.
Light egyszerűbb megoldást választott: felugrott a padra, majd elrugaszkodott, és pontosan a férfitől 10 centire landolt.
- Freanken Stein vagyok. Mutatkozzatok be, kérlek!- gördült arrébb a tanár a székkel.
- Izé... Én Nakeine vagyok, örvendek.
- Nyugodtan mondd ki a teljes neved, nem fog kiborulni az osztály- szólt közbe Stein.
- Oké... Nakeine Albarn vagyok.
A 3 ismerősömön kívül mindenki felhördült, és egy személyre pillantottak. Az én szemem is követte őket, és egy döbbent, zöld szempárral futottak össze.
A lány úgy velem egy magas lehetett, legalábbis ülésből ítélve. A szőkés haját copfba fogta, pont úgy, mint én, ami kísérteties érzést keltett bennem.
- Azt ne mondd, hogy a féltestvérem vagy!- kiáltotta.
- Te vagy Maka?- pislogtam.
- Igen, de...
- Ez esetben igen! Örülök, hogy végre személyesen is találkozhattam veled- mosolyogtam.
- Apa.... megölöm!- ordította, ahogy felállt- Tanár úr, kérem, most azonnal beszélnem kell az apámmal!
- Várd meg az óra végét Maka, én se akarok lemaradni róla- mondta a pasas.
- Komolyan rokonok vagytok?- kérdezte a mellette ülő, fehér hajú srác- Arcotokon kívül, meg hogy hogy hordjátok a hajatok, semmiben nem hasonlítotok. Főleg nem a méreteitekben.
- Pofa be, seggfej!- kiáltotta a féltestvérem idegesen.
- Itt van Black Star!- ordította hirtelen valaki, ami annyira váratlanul ért, hogy megugrottam tőle- A föld és az ég legnagyobb király! Aki minden Istent felülmúl hatalmával!
Körbe fordultam a teremben, és egy padon álló, ég-akarom mondani plafon-felé mutató sráccal találtam szembe magam. Kék haja az felfelé meredezett, a mellette ülő lány pedig sóhajtva a fejéhez csapta a kezét.
- Mekkora egy idióta...- morogta mellettem Light- És te engem nevezel feltűnési viszketegségesnek?
- Visszaszívtam- mondtam gyorsan.
- Black Star, kérlek, ez olyan megalázó!- próbálta lenyugtatni a társa.
- Ne zavarj, Tsubaki! Éppen a tökéletes bemutatkozásomat akarom véghez vinni!
- Az iskola hülyéje felfedte kilétét- mondta somolyogva Kid.
- Hogy mit mondtál?! Szétverjem a segged te elkényeztetett szimmetriamániás?!- üvöltötte.
- Black Star, fejezd be, óra van, ha nem zavar!- szólta le Stein is.
- Egyáltalán nem zavar!
- Miért is kérdeztem meg?- sóhajtotta- Ülj le!
- De még nem mondtam végig a szövegem!
- És szerinted kit érdekel?- kérdezte Light, ahogy zsebre vágta a kezeit.
- Mi van, új fiú, ilyen tökösnek képzeled magad?!
- Bármikor leverlek- vont vállat Light.
- Komolyan?! Akkor csapjunk össze itt és most! Tsubaki!
- Nem!- jelentette ki a lány.
- Most már befejezni!- nyomatékosította a szavakat a tanárúr, mire Black Star végre levágta magát az ülőhelyére.
- Óra végén szétverem a pofád!- mondta Lightnak, aki csak megmosolyogta a dolgot.
- Álmodj!
- Nakeine, folytasd csak a bemutatkozást!
- Izé... oké... Kaszamester vagyok, és eddig 78 lelket sikerül összegyűjtenünk. Azt hiszem, ennyi.
- És te?- nézett a társamra.
- Light Force vagyok, Nakei társa- mosolygott- Utálom a nagyszájú pancserokat- észrevehetően Black Starra nézett, mikor ezt mondta.
- Szétverem...!- állt fel az említett újra, de Tsubaki-asszem így hívják-visszahúzta őt.
- Nyugodj meg, kérlek!- mondta közben.
- Rendben, mielőtt még jobban elfajulna ez köszöntő, fáradjatok vissza a helyetekre- intett a tanár.
Light most se totojázott, nagyot ugrott, rá a padunk tetejére, majd lehuppant.
Mikor nekem is sikerült bemásznom, elővettem egy papírt, és hobbimnak engedve rajzolgatni kezdtem.
- Rendben, akkor ma boncolni fogunk!- mondta, mire döbbenten meredtem rá.
- Ne már, megint?!- horkant fel az egész osztály.
Sóhajtottam, majd folytattam a művem.
- Mit működsz?- kérdezte Kid, ahogy átnézett a papírra.
- Szerinted? Rajzolok...- hirtelen elvette a kezemből a papírt meg a ceruzát- Mi van?
- Ez így nem jó! Ennek a fejnek nem szimmetrikus a szemöldöke!- közölte.
Aztán egy mérőszalagot vett elő. Először nem tudtam, mire akarja használni, de amikor rátette a papírra, az asztalba fejeltem.
- Nézzük csak... így máris más!- mondta egy kis radírozás után- De a szemei sincsenek egy magasságban.
- Visszaadnád végre a rajzom?- kérdeztem 5 perc után- Szeretném még ebben az évben befejezni.
- Addig nem, amíg nem lesz tökéletesen szimmetrikus! Zavarja a szemem!- rám se nézett, amikor ezt mondta, meredten bámulta a mérőszalagot.
- Soha nem változik- mosolygott Patty.
Úgy 10 perc is eltelhetett, és már éppen teljesen lemondtam róla, hogy ebben az életben visszakapom a papírt, amikor mégis elém tolta.
- Kösz- mondtam, majd újra nekiláttam.
Ez szerintem milliméterekre kimérte, hogy hogy álljon a nő szeme, mert ilyen pontosságot még soha nem láttam. Az az egy viszont tény, hogy legalább, mindegy, milyen szimmetriamániás, nagyon jól rajzol.
Éppen a cipőjét rajzoltam volna, amikor Kid megint kitépte a lapot meg a rajzeszközt az ujjaim közül.
- Megint mi van?!- kérdeztem idegesen, de aránylag halkan.
- A vállai nincsenek egy magasságban, és az ujjai sem- közölte higgadtan.
- Istenem, miért büntetsz...- suttogtam, ahogy összefont, padon lévő karjaimba fúrtam a fejem.
Ezúttal nem kapta vissza a rajzom, mielőtt vége lett volna az órának.
- Kész vagy már?- kérdeztem, amikor elindult az osztály kifelé.
- Még mindig nem egyforma a két felkarja...- morogta- Ezt nem hiszem el!
- Ez esetben közöld velem, ha valaha elkészülsz- sóhajtottam.
- Menjünk, Nakei, a szállásunkat és ellenőrizni kéne- mondta Light, a padokon kívülről.
- Előbb kíváncsi vagyok az apámra. Kövessük Makat!- mondtam, ahogy kibújtam Kid mögött.
- MÉGIS HOGY ÉRTED? HOGY TE NEM IS TUDTÁL RÓLA?!- ordította Maka.
Könnyű volt követni a hangját, olyan hangos volt.
Csakhamar egy különös szobába lyukadtunk ki. Azonnal megpillantottam Halálisten Mestert, a fehér hajú fiút, meg nővérem, amint éppen egy vörös hajú fazonnak kiabált.
- Én komolyan nem tudtam róla!- mentegetőzött.
Ekkor szúrt ki engem a féltesóm, elém rohant, durván megragadta a karom, és maga elé állított.
- Róla nem tudtál?!
- Szia...- integettem.
- Ki ez a lány egyáltalán?- kérdezte.
Hú... behúzok neki, de olyat, hogy örökre a padlón marad!- gondoltam, ahogy ökölbe szorítottam a kezem.
- Ha-ha tényleg a lányom is lenne, pedig nem az, miért jött volna ide?
- Talán azért, mert anya meghalt!- kiáltottam idegesen.
Erre Maka elengedett, és a társa is furán nézett rám.
- Ááááá!- ordította Spirit- Selena meghalt?!
- Igen!- mondtam, és próbáltam elfojtani a könnyeim- 3 hónappal ezelőtt! Azért jöttem ide az akadémiára, hogy a neki tett ígéretem szerint Halálkaszává változtassam Lightot!
- Az nem lehet! Selena!
Maka hirtelen a semmiből egy könyvvel, amit halvány lila gőzöm nincs, hogy honnan szedett, lesújtott a fejére, de úgy, hogy az a földbe fúródott.
- Tudtam, hogy sokszor megcsaltad anyát, de ez akkor is... ez akkor is... gyűlöllek!- kiáltotta Maka- Soul, Nakeine, gyerünk!
Azzal dühösen, ökölbe szorított kezekkel kirobogott az ajtón, mi pedig követtük.
- Komolyan meghalt a muterod?- kérdezte közben Soul.
- Igen, tüdőbetegségben- sóhajtottam- Mindig is mondta, hogy az apám nem normális, de enyhe túlzás volt! Ami pedig a legrosszabb... Most biztos Maka is gyűlöl engem.
- Nem hinném. Nem te tehetsz róla, amit az apja elkövetett. Egy idő után majd lehiggad, és akkor lehet vele beszélni.
- Ühüm- bólintottam, majd elértük Lightot.
- Nah, én akkor húztam is! Csá!- intett Soul, és a másik irányba indult.
- Nyugi, te is kihevered egy idő után- tette a vállamra a kezét Light.
- Kösz...- suttogtam- És még azt a nyamvadt rajzot sem kaptam vissza! Mit baszakodik már vele ennyi ideig Kid, az isten szerelmére?!
- Szóval itt vagy, piperkőc!- a kiáltás hallatán felsikítottam ijedtemben, majd gyorsan megfordultam.
Black Star állt mögöttük, és szemeivel szinte felnyársalta a partnerem.
- Még nem rendeztük le a megbeszélteket!- mutogatott- Ma reggel több figyelmet kaptál, mint én! Ha leverlek, akkor az egész iskola rólam fog beszélni! Készülj, mert itt jön a hatalmasságom! Ha még most hajbókolni kezdesz előttem, talán megkímélem az életed- mosolygott büszkén, a mellette álló lány pedig felsóhajtott a fejét csóválva.
- Mekkora pofája van már ennek a fatökűnek?- kérdezte morogva Light- Gyerünk, Nakei, verjük szét azt a formátlan seggét!
- Hogy mit mondtál?!- ordította a szóban forgó testrész gazdája- Egymilliószor jobban nézek ki mint te! Tsubaki! Ez már vérért kiált! Láncos sarló mód!
- Istenem, miért keveredek én mindig ilyen helyzetekbe?- sóhajtotta a lány, majd pillanatokkal később a srác kezében termett.
- Kezdjük! Nakei, veled semmi bajom, de azt a srácot laposra fogom verni!
- Csak, hogy tudd, nem ajánlott minket alábecsülni- mondtam- Másrészt rendezzük ezt le akkor már az udvaron. Ott eleve több a hely.
- Ch! Állok elébe! Olyan verést kaptok, hogy még egymásra sem fogtok ráismerni!
Atyám, mi lesz ebből?- sóhajtottam magamban.
Végül is, egy kis edzés soha nem árt...vágjunk bele!
